Lazúrozás a gyakorlatban

Végre itt a tavasz, a sok szürkeség után újra süt a nap. A festékiparban állítólag ilyenkor van a lazúrozás ideje. Lehet, hogy csak azért, mert a tiszta időben jobban látszik kedvelt fafelületeinkben milyen károkat okozott a tavaly nyári erős napsütés és az idei tél.

A fa kedvelt építőanyag, az ember által épített tereptárgyakban — mint például házak — a természet közelségének érzetét kelti. Ez az érzet azonban nem problémamentes, a fafelületek ápolásáról rendszeresen gondoskodnunk illik.

Ebben a cikkben igyekszünk alapos választ adni a nekünk feltett leggyakoribb kérdésekre a lazúrozás témakörében.

Mi az a lazúr és miért használjuk

A faanyag önmagában nem időtálló, így valamilyen védelemre szüksége van. Több lehetőség közül is választhatunk, de leggyakoribb a fedőfesték vagy a lazúr. Fedőfestéket akkor használunk, ha nem szeretnénk láttatni a fa erezetét, vagyis teljesen el akarjuk takarni. Ugyan a fa struktúrája ilyenkor is kivehető marad, de tökéletes, ha valami régi, kopott, csúnya felületet szeretnénk eltakarni, vagy egyszerűen csak nem szeretjük a fa mintáját. Itt jön képbe a lazúr, mert ha védeni is szeretnénk és láttatni is, akkor a lazúrozás ennek a lehető legegyszerűbb módja.

Ezekre az eszközökre lesz szükséged

  • Csiszolóanyag, felülettől függően P80-P150
  • Festőhenger vagy Ecset(ek), vízbázisú lazúrnál lazúrecset ajánlott, egyébként kis túlzással bármilyen nem elnyűtt ecset megfelel. Festőhengerből válasszunk olyat, aminek az anyagából a fa nem tud szöszöket kitépni.
  • Legalább egy pár kesztyű. Méltánytalanul alulértékelt, de nagyon fontos. Nem csak a kezünket szeretnénk védeni, de a fát is a kezünk zsírjától.
  • Kompresszor vagy mézeskendő portalanításhoz
  • Folyékony fa vagy Knot Filler
  • Takarófólia, ha olyan helyen történik a lazúrozás
  • Maszkoló szalag, többek között leragasztani a takarófóliát

Felület előkészítés

Mostoha része a lazúrozásnak, de legalább olyan fontos, mint amikor ecsettel a kezünkben hordjuk fel a felületkezelő anyagot. Ahhoz, hogy a munkánk tartós legyen, fogadókész felületet kell varázsolnunk. Erre azért van szükség, mert amikor különböző megszáradt rétegeket hordunk fel, ott már nincs a rétegek között kémiai kötés. Akkor tud egy festékréteg — esetünkben lazúr — megkapaszkodni, ha az egy por és zsírmentes (ezért kell a kesztyű) felületre kerül felhordásra. Ne kapjon még senki a szívéhez. Különbség van megcsiszolás és lecsiszolás között. Ha a felületünk még nem kezdett el körömnyi darabokban peregni, jó eséllyel elég megcsiszolni. P100-P120-as csiszolóanyag ehhez bőven elég. Lényeg, hogy egy friss, tiszta, mikroszkopikus barázdákkal ellátott lazúrozható felületet kapjunk. Ha viszont már pereg az előző bevonat, akkor érdemes azt fáig lecsiszolni és előről kezdeni a rétegek felépítését.

Tipp: Ne törekedjünk tükörsima felületre. Jó eséllyel nem bútort gyártunk, hanem egy kerítést vagy filagóriát újítunk fel. A túl sima felületen a bevonat “megcsúszhat”, ami gyenge tapadást eredményez. 

Így válasszunk lazúr fajtát

Oldószeres vagy vízbázisú lazúr

Egyszerű szabály, hogy ha már egy felület egyszer kezelve volt oldószeres lazúrral, akkor csak azzal kezeljük. Az oldószer tömíti a fa pólusait, így abba a vizes lazúr már nem tud annyira beszívódni. Persze, mindenki hallott már valakiről, aki látott már olyat, hogy oldószeres lazúr után a vizes jól megtapadt. Nem mondjuk, hogy lehetetlen, inkább csak nem jellemző.

Ha új a faanyag, akkor általában vízbázisú lazúrt javaslunk. Egyrészt nem büdös, másrészt talán kevésbé mérgező. 

Tipp: Új felületnél nem érdemes az alapozóval spórolni, ha azt a lazúr nem tartalmazza. Ha a bevonat alatt a gomba megjelenik, annak eltüntetése nagy munka és sokkal többe kerül, mint amit az alapozón megspóroltunk.

Infó: Túl gyakran halljuk, hogy ha a lazúrnak víz a hígítója akkor azt az eső le fogja mosni. Kerüljük az olyan — általában barkácsáruházakban fellelhető — lazúrokat, melynek liter ára a tejéhez közelít. Mikor egy normális vizes anyag megszárad, azt már csak az aceton oldja. Az meg még nem esett az égből.

Vékony vagy vastaglazúr

Logikus lenne, hogy a vastaglazúr vastagabb, tehát jobban véd. Sajnos ez nem teljesen fedi a valóságot. Főként kétfajta faszerkezetet különböztetünk meg. Vannak a mérettartó (ajtó, ablak) és a nem mérettartó faszerkezetek (minden más). A nyílászárók többszörösen ellentétes szálirányú faanyagból készülnek, ezért nem mozognak (különben nem lehetne őket nyitni-zárni). Ebben az esetben vastaglazúrra van szükségünk, mert rétegvastagságának köszönhetően hosszabb ideig tartja távol a fától a nedvességet, így az nem dagad be.

Infó: A vastaglazúrra sokszor hivatkoznak úgy, mint színezett lakk (faipari megfelelője egyenesen 2-3 anyagból épül fel: favédő hatású alapozó pácból, — színből — és UV álló lakkból). Ez a lakkszerű hatása az amitől a legtöbb vastaglazúr fényes és amiért nehezebben engedi át a nedvességet, párát. Miért fontos, hogy egy lazúrnak színe legyen? Nem tartjuk titokban, olvass tovább.

Fontos tudnunk, hogy a fa mindig mozog. Ez igaz a tavaly kivágott fenyőtől a 40 éves tölgyig minden faanyagra. Hőmérséklet és páratartalom függvényében dilatál és csavarodik. Éppen ezért ott, ahol a vastaglazúr anyagvastagsága előnyünkre vált, itt inkább hátrányos, mert miután a nap jól megsütötte (megöregítette) az anyagát, elveszti rugalmasságát, és egy idő után nem tudja követni a fa folyamatos dilatációját.

Olyan felületkezelő anyagra van tehát szükségünk, ami könnyebben mozog együtt a fával. Valamire, ami vékonyabb, mélyebbre beszívódik, anyagában követi a fát. Ezért mondjuk azt, hogy minden ami kültér, és nem fontos a takaríthatósága arra vékonylazúr javallott. Legyen az kerítés, filagória, stablon — vagy ragalja ahogy nyugaton mondják.

Erre figyeljünk szín választásnál

Minden fafajtán másképp néz ki ugyanaz a lazúr

Nem minden fafajta színezhető ugyanúgy. Keményebb fafajták (akác, tölgy, bükk) nem szívnak el annyi lazúrt, így amellett, hogy kicsit kiadósabb a festékünk, valamivel világosabb színük lesz, mint a puhább fafajtáknak (nyár, fenyő). Eddig nem olyan bonyolult, de azonos fafajták között is van különbség. Gyakran előfordul, hogy lucfenyő és lucfenyő vagy tölgy és tölgy között is. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt nekilátunk a tényleges lazúrozásnak, mindig végezzünk próbafestést előtte. Ha már volt színezve a felület és nem csiszoljuk azt le teljesen fáig, akkor nyilván az üzletben színmintáról kinézett színtől eltérő eredményt fogunk kapni. Egyszerűen azért, mert ahogy azt fentebb említettük, a lazúr áttetsző és színét befolyásolja az alatta lévő réteg.

Kültérre ne válasszunk színtelen lazúrt

Bár van amikor a fa eredeti színét szeretnénk megőrizni és láttatni, a színtelen lazúr nem fog ebben segíteni. Azért használunk lazúrt, mert meg szeretnénk védeni a fát. Az egyik — ha nem  a legfőbb — károsító tényező az UV sugárzás. A színtelen lazúr nem tud ez ellen megvédeni, mert UV állóságát pont a színezék, az UV álló pigmentek adják. Ha ragaszkodunk a fa természetes színéhez, válasszuk az ahhoz színben legközelebb álló lazúrt. 

Lazúr felhordása

Időjárási körülmények

Ha kültérben dolgozunk, olyan napot válasszunk amikor már napok óta száraz az idő, és nem tűz a nap. Vizes fára felesleges festeni, mert így is telített nedvességgel, nem fogja tudni beszívni a lazúrt. Tűző napsütésben meg azért nem ajánlott festeni, mert a tervezettnél gyorsabban párolog a hígító a kannában lévő festékből és nehezebb lesz felhordani, illetve a már felhordott festék is sokkal gyorsabban fog száradni, mint amit a kémikusok megálmodtak neki, ezzel nem azt a minőséget kapjuk amit szeretnénk. Ha úgy tetszik, rajtunk kívül a festék is napszúrást fog kapni.

Tipp: Felhordás előtt mindig alaposan keverjük fel a lazúrt. Világosabb színekre jellemző, hogy a színezőanyag ásványi alapú, fajsúlyában nehezebb mint a lazúr többi alkotóeleme, ezért lesüllyed a kanna aljára. 

Törekedjük az egyenletes mennyiségben történő felhordásra.

Tippek és trükkök

Felejtsük el végre a lenolajkencét

Folyamatosan visszatérő probléma, nem győzzük hangsúlyozni. A lenolaj nagyszerűen működött olajfestékek alá mint alapozó, úgy 40 évvel ezelőtt, de a mai festékekkel nem kompatibilis. Évről-évre szigorodnak a környezetvédelmi szabályozások, amiknek a gyártóknak meg kell felelni. Aki nem ismerős a festékiparban talán nem is látja, de folyamatos az innováció. Azok a zománcok, lazúrok vagy fedőfestékek, amik jelenleg a piacon vannak, nem úgy lettek kitalálva, hogy egy olajjal átitatott felületen jól tapadjanak. Gondoljunk csak bele, a vízbázisú lazúrok szóba sem jöhetnek, hisz az olaj és a víz nem barátok, nem keverednek jól. Az oldószeres festékekben meg már nem feltétlen van olyan oldószertartalom, ami tudna mit kezdeni az olajjal. Az egyik legnagyobb problémaforrás, kerüljük, mint a tüzet.

Ne használjunk lazúrt járófelületen

A lazúrok nem kopásállóak, így nem alkalmasak járófelületre. Kültéren, ha például teraszt szeretnénk kezelni, használjunk helyette teraszolajat. Beltérben váltsuk ki a lazúrt pác és parkettalakk kombóval.

Csavarok fejei alá nyomjunk szilikont

Amikor egy faanyagot minden oldalról lekenünk lazúrral, úgy egyfajta védőréteggel vonjuk be. Utána persze lyukat fúrunk rá, hogy a helyére csavarozzuk, arra nem is gondolván, hogy így a védőrétegbe is lyukat ütünk. Elkerülendő, hogy a csavarok fejei alá jusson a víz, mindig nyomjuk oda egy kis kültéri szilikont. 

Összegzés

Kültéri fafelületek kezelése, karbantartása nem fekete mágia. A fentebb felsorolt tudnivalók birtokában bárki el tudja otthon végezni. Tervezd meg, mennyi időre lesz szükséged és ennek tudatában haladj. Felmerülő kérdésekkel kapcsolatban kérj bátran szakmai tanácsot a festékboltban.